Bizonyos körökből olyan hangulatkeltés árad ma Magyarországon, hogy, aki nem áldoz lovat, vagy nem jár Szent Korona-imádásra, az nem is becsületes magyar. Ha nem rendelkezünk etnikai vagy osztályharcos alapú ellenségképpel, szerethetjük-e hazánkat, nemzetünket, vagy ettől megfosztatunk, mert nem csaholunk együtt a gyűlölködő „farkasfalkával”? Ez az írás bátorítás azoknak, akik úgy tartják, hogy nem ők a nemzetidegenek, hanem talán a nemzeti gondolatot fegyverként használók tértek el nemzeti létünk eredeti értelmétől.